A kerékpáros, aki párszor átírta a magyar szkander történelmét

A sportág aktív legendája többszörös magyar bajnok kerékpározóként kezdte el a karbirkózást, s hamar kiderült, hogy istenadta tehetsége van ehhez a kemény sportághoz is: négy vb-, illetve tíz Eb-aranya mellett, számos érem és győzelem díszíti a dicsőségfalát. Ennek ellenére, Kőváriné Ivánfi Brigitta a lánya Európa-bajnoki győzelmére a legbüszkébb…

Hogy kell elképzelni a kezdeteket? Az ember lánya egy reggel felébred és azt mondja, én márpedig szkanderes leszek?

Nem éppen. Tíz évig versenykerékpároztam, innen „szerződtem át” a szkanderba. Tudom, eléggé ellentétes a két sportág, de a bringázásban is van alapozó időszak, ami a konditeremben zajlik. Ott figyelt fel rám az egyik klubvezető, aki megkérdezte, hogy hallottam-e erről a sportról? Mondtam, hogy persze, az általános iskolában folyton nyomkodtunk, meg én is láttam a Túl a csúcson című filmet…

A szakembernek jó szeme volt, neked meg kedved a sportághoz.

Igen, hamar felmérte, hogy a fizikumom alapján eredményes lehetek, nekem meg felkeltette az érdeklődésemet. Mindez 2003-ban történt, azóta itt vagyok.

Többszörös világ- és Európa-, valamint sokszoros magyar bajnokként, de ne rohanjunk ennyire előre. Mennyi idő után jut el egy kezdő oda, hogy versenyekről, eredményekről beszélhessen?

Talán nem is az idő a fontos, hanem a befektetett munka. Én komolyan vettem ezt is, így az első Európa-bajnokságom már 2004-ben összejött. Bal kézzel 4. lettem, aminek nagyon örültem, mert ez a gyengébb kezem.

A vb-megmérettetés mégis sokáig váratott magára.

Ennek főként anyagi okai voltak, mert eleinte mi finanszíroztuk az indulásunkat, utazásunkat, de aztán szerencsére a hazai szövetség élére egy olyan elnök került, aki a szívén viseli a sportágat, viszi a vállán az egészet, így óriási fejlődésen ment keresztül a magyar szkander. Ennek része volt az is, hogy a testület tudott támogatni bennünket, hogy kijussunk a nagyobb világversenyekre. Eredmények azért voltak közben is, mert világkupákon, Európa-kupákon meg a hazai bajnokságban versenyeztem, de azért nagyon bennem volt, hogy jó lenne összemérni magam végre a világ legjobbjaival.

És akkor eljött a 2014-es történelmi vb Litvániában…

A 70 kg-os súlycsoportban indultam, ahol meglepően népes mezőny állt asztalhoz, és micsoda „véletlen” ismét bal kézzel sikerült bejönnöm egy bronzra. És ha erre mondtad, hogy történelmi, valóban az volt, mert felnőtt magyar női versenyző addig még nem szerzett világbajnokságon érmet. Utána elindult egy jó sorozat, mondhatni, minden versenyen a dobogón voltam.

Nem beszélve arról, hogy a 2017-es katowicei Eb-n lezárult a „balkezes” győzelmek kora.

Ott mindkét kézzel Európa-bajnok lettem, ami szintén mérföldkőnek számított a sportág hazai történelmében. Ám abból a szempontból nem zárult le, hogy abban az évben a budapesti vb-n, szintén ballal nyertem ezüstöt.

Gondolom, felpaprikázott, hogy második lettél a hazai közönség előtt, mert egy év múlva a törökországi világbajnokságon nem tudtak megállítani!

Negyvenéves korom után mastersben kezdtem versenyezni, de a senior is maradt, így immár négy éve mindkét kategóriában indulok. 2018-ban Antalyában az előbbiben jobbal és ballal is nyertem, a 70 kg-os súlycsoportban pedig jobbal ezüstöt, ballal bronzot szereztem. Ugyanebben az évben mindkét kézzel Európa-bajnok is lettem masters kategóriában.

Tudom, hogy nem szeretsz latolgatni, de most ismét Antalyában lesz szkander világbajnokság…

Felkészültem, várom a versenyt, a többi a jövő titka.

Miért akarjon szkanderezni egy fiatal?

Mint bármelyik másik sportágnál, a mozgásért. Nagyon jó a közösség, vannak versenyek, világot láthat. De itt fontos kiemelni, hogy nem csak a fiatalok kezdhetik el, hanem bárki, hiszen ezt lehet hobbiból is csinálni, a kortalanok sportja. A világ mezőnyében olyanok is vannak, akik elmúltak 70 évesek. Ráadásul, egyre több nő is csatlakozik. A lányom például 14 éves lesz, három éve szkanderezik, és már van egy Eb-címe, amire büszkébb vagyok, mint az én eredményeim közül bármelyikre.

Akkor nem kell aggódnunk az utánpótlásért?

Nagyon sok tehetséges fiatal van, akiket már felfedeztünk, és olyanok is, akiket kiszemeltünk. Ezt úgy kell érteni, hogy a sportág népszerűsítése miatt rengeteg rendezvényre járunk a szövetség kötelékében, és én is az egyesületemmel, ilyenkor sok potenciális jelölt kerül a látószögünkbe, akiknek jók a testi adottságai és sikeresek lehetnek ebben a sportágban.

De gondolom, ahogy a te példád is mutatja, a sikerhez nem elég, ha az összecsapások előtt hátrafordítja a baseball sapkát, mint Stallone a Túl a csúcson-ban?

Babonának, plusz löketnek jó, de az ilyen mögött is rengeteg munka van. A profi sportban nem osztogatják az eredményeket csak úgy. Ahhoz, hogy egy nagyobb világversenyre eljuss, és büszke lehess a teljesítményedre, egyfajta fanatizmus kel. Mint minden máshoz, ha sikeres akarsz lenni...

Fotó: Mohos Márton/24.hu, Kőváriné Ivánfi Brigitta