Majdnem veretlen tavalyi éve volt a kick-boxos Bálint Martinnak

Hogyan fogadtad, hogy az Év sportolója lettél?

Őszintén szólva, az év során a versenyeken eszembe sem jutott, hogy létezik ilyen cím, úgyhogy csak tettem a dolgomat. De ezek szerint az olyan jól sikerült, hogy az év végén engem választottak a legjobbnak. Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de nagyon örülök neki – mondta Bálint Martin.

Te milyennek érezted a 2025-ös esztendődet a kick-boxban?

Elég hullámzó volt. Mivel még 2024-ben kvalifikáltam magam a csengtui Világjátékokra, tavaly az volt az egyik fő versenyem. Azonban jött egy nagyobb betegség, ami miatt nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és érem nélkül maradtam. Ott megfogadtam, hogy nem akarok még egyszer kudarccal hazamenni. Ezért aztán soha életemben nem edzettem olyan keményen, mint a novemberi felnőtt világbajnokság előtt. Meg is lett az eredménye. A pointfighting szakágban a súlycsoportomban aranyérmet nyertem, viszont sajnos csapatban csak harmadikak lettünk. Utóbbi elég fájó pont a számomra, mivel úgy gondolom, hogy az egyéni versenyt saját magadért csinálod, a csapatot viszont a hazádért. És nagyon szeretném azt is kimondani, hogy a magyar férfi pointfighting csapat világbajnoki aranyérmes, de ez nekem még nem sikerült...

Mire vagy legbüszkébb, visszatekintve tavalyra?

Ugyebár, természetesen a vb egyéni részére. Ott, úgymond, nem volt ellenfelem, majdnem minden mérkőzésem nagy pontkülönbséggel végződött. Emellett az egyik kedvenc versenyem az Athens Challenge, ami minden januárban a szezon első nagy versenye. Most is éppen arra készülök. Tavaly ott mindent megnyertünk, a csapatot, az egyénit, és elhoztam a súlycsoportoktól független, Grand Championnak nevezett kategória aranyérmét is. Egyébként a napokban láttam egy statisztikát, ami a WAKO világszövetség világversenyeit (világ- és Európa-kupákat, illetve a világbajnokságot) összesítette. Eszerint a súlycsoportomban 32 meccsből 31-et megnyertem, ami szerintem elég jó mérleg.

Mik az idei terveid?

Az idén szeretnék még jobban szerepelni, és megnyerni minden versenyen a saját súlycsoportomat, a csapatversenyt és a Grand Championt is. Ehhez már most napi kettőt edzek, jól érzem magam, és készülök az első versenyre, az előbb már említett athénire, ami január végén lesz. Szeretnék hasonló jó rajtot venni, mint tavaly, és aztán pedig dominálni egész évben.

Hosszabb távon milyen terveid vannak a sportban és azon kívül?

Kipróbáltam a taekwondot is, de aztán az edzőmmel megbeszéltük, hogy mivel a kick-box rovására megy, ezért azt engedjük el, és fókuszáljunk csak egy sportágra. Úgyhogy egyelőre marad a kick-box és a pointfighting szabályrendszer, aztán majd meglátjuk, hogy a jövőben mi lesz még. A versenyzés mellett besegítek egyesületemben, a Halker-Király Teamben, mint edző. Szívem csücske az edzősködés, az, hogy a kisebbeket, akik felnéznek rám, eljuttatni egy magasabb szintre, végig vinni őket azon az úton, amin én is végig mentem. De közben elvégeztem az ELTÉ-n a sport rekreáció és életmód szakot. Nagy álmom, hogy valami olyasmit csináljak, mint amit volt klubtársam, Mórádi Zsolt, aki a WAKO Sportolói Bizottságának vezetője. Szóval nagyon vonz a sportdiplomácia is. De még csak 23 éves vagyok, amíg lehet versenyezni, addig az a fő cél, és még van jó pár évem benne.