Révész Bulcsú: „Örülök, hogy méltó ellenfele tudtam lenni Ronnie-nak”

Gondolom sok más sportolóhoz hasonlóan te is számtalanszor elképzelted, milyen is lenne összecsapni a hősöddel, most pedig ez a pillanat immár tétmérkőzésen is valóra vált számodra. Milyen élmény volt ahhoz képest, mint amire számítottál, vagy amit elképzeltél?

Elképzelni sokkal egyszerűbb, mert akkor mindig te nyersz és minden golyó beesik (nevet). Akkor nem gondolsz bele, mennyire fogsz izgulni, pedig mondjuk egy meccs első frame-jében szabályosan remegni tud kezed-lábad, és ezáltal sokkal nehezebb jó kilökéseket végrehajtani.

Összességében amúgy nagyon élveztem az egész meccset, lazának és magabiztosnak éreztem magam, és örültem minden egyes frame-győzelemnek. Persze a Magyar Snooker Gálán már kaptam egy kis ízelítőt, milyen Ronnie ellen játszani, de azért ez mégiscsak más élmény volt versenykörülmények között.

Az élmény ennek az egyik része, de játékfelfogásban mennyire tudtad megvalósítani azt, amit szerettél volna? Milyen játéktervvel álltál ki erre a várva várt mérkőzésre?

Igazából úgy szerettem volna játszani, ahogy alapból is szoktam. Az első frame-ben semmiképp nem akartam eldobni azt a lehetőséget, amiből aztán a 70-es break-et löktem, és aztán az ötödik frame-et is végig én irányítottam, ezek egyaránt jó momentumok voltak. Alapvetően jobban szerettem volna játszani, négy-öt olyan lökésem is volt, amelyek borzasztóan sikerültek, viszont utólag ezeket sem bántam igazán, és mindent egybevetve elégedett vagyok a teljesítményemmel.

Megnyugtatott téged kicsit, hogy rögtön a nyitó frame-ben összehoztad azt a nagy break-et?

Igen, abszolút. Úgy éreztem, bebizonyítottam magamnak, hogy ott a helyem és akár nyerni is lehet esélyem. Ha sikeresen be tudtam volna bújni a barna golyó mögé a hatodik frame-ben, akkor 3-3 is lehetett volna, és úgy igazán nyílttá vált volna a mérkőzés. Ettől függetlenül nem feltétlenül a győzelem volt most a lényeg, mert tényleg remek élmény és tapasztalat volt az egész.

Milyen élmény volt testközelből figyelni Ronnie O’Sullivan játékát immár egy tétmeccsen?

Azzal, hogy megnyertem az első frame-et, ő is jobban kezdett el játszani, én pedig a legjobb helyről nézhettem, ahogy elkezdte lökni a nagy break-eket, és ez önmagában fantasztikus élmény volt. Ugyanakkor örültem, hogy méltó ellenfél tudtam lenni a számára, hogy nemcsak mellékszereplő voltam, hanem vesztes félként is oda tudtam tenni magamat.

Érdemes ehhez azt is hozzátenni, hogy rengeteg újdonsággal kapcsolatos kihívás várt rád, hiszen amellett, hogy először játszhattál tétmérkőzést a példaképeddel, először versenyeztél Kínában és kellett egyúttal hozzászoknod a jelentős időeltolódáshoz. Ráadásul versenykörülmények között sosem léptél még asztalhoz ekkora közönség előtt, és akkor nem beszéltünk még az új, csúszósabb posztóhoz való alkalmazkodáshoz. Ezek közül melyik volt számodra a legnagyobb teszt?

Arra számítottam, hogy a jetlag lesz a legnehezebb dolog, amire viszont már négy-öt nappal korábban elkezdtem készülni. Még itthon igyekeztem minden nap este 10 körül lefeküdni, és másnap reggel fél 7-kor felkelni, hogy minél jobban hozzá tudjak szokni a hat órás időeltolódáshoz. A posztót nem éreztem annyira másnak, bár talán ez volt az eddigi legcsúszósabb, amin játszottam.

Már múlt vasárnap megérkeztél a helyszínre, aznap este pedig volt egy kis nyitóünnepség, ahol ott voltak a legnagyobb sztárok is, és természetesen te sem hagytad ki ezt a különleges alkalmat. Mesélj egy kicsit erről az élményről.

Óriási volt a felhajtás. Vörös szőnyegen vonultak be a játékosok, miközben rengeteg rajongó volt ott, hogy aláírást kérjen tőlük. Nyilván Ronnie-t övezte a legnagyobb érdeklődés, de mások miatt is bőven jöttek szurkolók, ahogy magán a versenyen is sok mindenkire kíváncsiak voltak.

Mind a megnyitót, mind az O’Sullivan elleni mérkőzést együtt élhetted át az édesapáddal, aki ezúttal is végig ott volt melletted. Gondolom most is fontos támaszt jelentett neked, pláne a világ ezen távoli pontján.

Igen, mindenképp. Rengeteget segített nekem, többek között a repülőjegyeket és a szállást is ő intézte, valamint a WST-vel (World Snooker Tour) folytatott levelezéseket is. Mindenben jól jött egy kis segítség, és tényleg abszolút számíthattam rá.

Hamarosan pedig egy újabb távoli helyre utaztok együtt, hiszen augusztus utolsó napjain már kezdetét veszi Szaúd-Arábia első pontszerző versenye, ahol az ukránok fiatal tehetségével, a jelenleg amatőr státuszú Iulian Boiko-val játszol az első fordulóban. Mit vársz attól a mérkőzéstől?

Előzetesen arra számítottam, hogy a 81-112. helyezett közül kapok valakit, ugyanakkor Boiko a játékereje alapján egyértelműen odatartozhatna. Eddig csupán egyszer találkoztunk tétmérkőzésen (az is csak egy hat-pirosas találkozó volt még 2020-ban), és gyakorlómeccset se játszottunk korábban, viszont egy erős ellenfélnek tartom őt, és nagyon várom már ezt az összecsapást.

Azt is már tudjuk, hogy a szaúdi versenyen a világbajnoksághoz hasonló összdíjazás lesz, ami neked is extra motivációt adhat, hogy a mostani hazautat követően se állj le sokáig a gyakorlással, ugyanakkor remélem, fogsz egy kicsit pihenni is az elkövetkező napokban.

Szerintem majd csak a hazaúton pihenek (nevet). Viccet félretéve, haverokkal lehet elmegyünk párszor ide-oda, de semmiképp nem fogom elhanyagolni a gyakorlást. Természetesen én is örülök a nagy pénzdíjaknak, pláne hogy így ranglistapontból is többet osztanak a játékosoknak az egyes helyezésekért, ugyanakkor nálam sosem ez jelentette a fő motivációt.

Márcsak azért is fontos lehet kihasználnod, hogy újra otthon lehetsz egy kicsit, ugyanis szeptemberben már Sheffieldbe költöztök édesapáddal. Mennyire volt nehéz meghoznotok ezt a döntést?

Igazából ez mindig is a pénztől és a szponzoroktól függött elsősorban, persze emellett sok tervezés és sok áldozat kellett ahhoz, hogy kijuthassunk és megtaláljuk a megfelelő helyet a számunkra. Remélem, hogy hasznosan fog telni azaz idő, amit kint töltünk majd.

Forrás: www.eurosport.hu /Szentimrei Kristóf 
Kép: WSF